1. Üres kézzel kell-e mennem
s állanom az Úr elé?
Nincs kalász, mit én arattam,
s amit nyújtanék felé?
Refr.: Ó, hogy állok így elédbe
Számot adni, Jézusom?
Nincs egy lélek, kit vezetnék,
nincs egy kéve vállamon.
2. Jól tudom, hogy Ő megváltott,
nem rémít már a halál,
ám hogy üres kézzel lásson,
ó, ez az, mi bánt, mi fáj!
Refr.: Ó, hogy állok így elédbe…
3. Bár lehetne visszahoznom
kárba veszett életem,
munka közt az Úrnak élni
mily öröm voln’ énnekem!
Refr.: Ó, hogy állok így elédbe…
4. Testvér, rád is vár a munka,
el ne mulaszd botorul,
lelkeket vezess az Úrhoz,
míg az éj rád nem borul!
Refr.: Ó, hogy állok így elédbe…
(H 322)