- Imádom azt a nagy szerelmet,
Jézusba’ mely felém hajolt,
magam Rábízva, mint a gyermek,
Ki férget, engem felkarolt.
Vágyom magamnak mit se várva
merülni e szeretetárba. - Szíved csak úgy eseng utánam,
ki nem vagyok rá érdemes,
erős, de gyöngéd vonzatában
egész valóm Feléd repes.
Kiválasztott lévén Tenálad
én is Téged választhatálak. - Akit bírnom kell, az Magad vagy.
Érzem, csak Érted élhetek.
Mit az egész világ nem adhat,
nyugtot Tebenned érhetek.
Itt gyönyörűség vár, tudom jól,
követlek hát, amerre vonzol. - Tiéd örökre szívem, éltem,
Megváltóm, egyetlen javam,
hisz Tenmagad od’adtad értem,
üdvöm csupán véredbe’ van.
Nehéz, nagy bűnömön keresztül
Tiéd vagyok, lám, mindenestül. - Szívem mélyébe jól bevéssed,
hogy ott maradjon szent neved!
Édes szerelmed, szenvedésed
hadd járja át a lelkemet!
Minden szavam-, egész valómra
legyen Jézus pecsétje nyomva! - E drága névre az Atyának
kitárul szíve énfelém,
s öröm, szeretet, béke árad
szelídeden énream, belém.
Ha tudná, hogy hogyan szeretsz Te,
a bűnös is viszontszeretne. - Dicsőség Jézus nagy nevére!
Minden patak miből ered,
a szeretet nagy kútfejére!
Ebből merít a szent sereg.
Mind meghajol, nincs hossza, vége,
kezét vidáman összetéve.
(H354)