1. Az én időm, mint a szép nyár, menten eljár,
és eljő a hosszú tél.
Ámde Krisztus* szebb tavaszra feltámasztja
azt, ki Benne hisz, remél.
2. Nem lehet hát veszteg állnom, mert az álom
elnyomhatja lelkemet.
A szövétnek lánggal égjen, legyünk ébren,
az Úr még ma itt lehet!
* az eredetiben: „Ámde az Úr…”
(H221 1–2. versszaka)
Jézus mondja:
(János 11,25)
„Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él…”
„Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva! Ti pedig legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják, mikor tér vissza uruk a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyithassanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket ébren talál az uruk, amikor megérkezik…”
(Lukács 12,35–37)