„Beteljesült.” „Megváltattam.”
„Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve…” (Gal 2,20) „Így azt tartsátok ti is magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek Istennek Krisztus Jézusban!” (Róm 6,11) „Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével…” (Gal 6,14)
Ez a kép az olyan hívő, megtért embereknek a szívét mutatja, akik tökéletes békességre jutottak, és bűnbocsánatot nyertek a mi Megmentőnk, az Úr Jézus Krisztus által. „Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által keresztre feszíttetett számomra a világ, és én is a világ számára.” (Gal 6,14)
Jézus azért halt meg a kereszten, hogy „miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk…” (1Pt 2,24) „Intelek titeket: a Lélek szerint éljetek, és a test kívánságát ne teljesítsétek. Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint.” (Gal 5,16.25)
Ezen a képen azt az oszlopot is láthatjuk, amelyhez valószínűleg Jézust kötözték. Itt láthatjuk még az ostort és korbácsot, amelyekkel borzalmasan ütötték, verték. „… a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze.” (Ézs 53,5) Heródessel együtt a nép gúnyt űzött belőle, levetkőztették, azután bársonyköntöst adtak Rá, és töviskoronát helyeztek a fejére. Jobb kezébe jogar helyett nádvesszőt adtak. Azután leborultak Előtte, és így csúfolták: „Üdvözlégy, zsidók királya.” Ezt követően leköpdösték, kivették kezéből a nádvesszőt, és azzal ütötték, verték a fejét. Miután kigúnyolták, meggyalázták, elvezették, hogy megfeszítsék.
Sajnos nagyon sok a névleges keresztyén. Imádkoznak, a templomban úrvacsorát vesznek, egyházi énekeket énekelnek. Ugyanakkor gonoszságukkal keresztre feszítik a Megváltót. „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát…” (Mt 7,21–27) Megtaláljuk a képen Júdás pénzeszsákját is, melynek tartalmán, vagyis 30 ezüstpénzen elárulta Urát, mert szívét foglyul ejtette, és elméjét elsötétítette a pénz szerelme. A lámpás és a lánc ama éjszakára emlékeztetnek, amikor a zsoldosok elfogták Jézust. Ruháira sorsot vetettek, hogy beteljesedjék a próféta jövendölése: „Megosztoznak ruháimon, köntösömre sorsot vetnek.” (Zsolt 22,19) Mindenétől megfosztották, Őt pedig megvetették, és így szóltak: Nem akarjuk, hogy Ő uralkodjék mirajtunk. (Lk 19,14)
Az emberek várják az Úr áldásait, s elfogadják, sőt természetesnek tűnik előttük mindaz, amit kapnak. Élvezik a napfényt, az esőt, a természeti kincseket, a gazdag termést, és minden egyebet, de nem ismerik el Uruknak. Vannak olyan emberek is, akik csak a szükség és a nyomorúság idején keresik az Istent.
A kivégzőosztag katonái a kereszten átdöfték Jézus oldalát, amelyből vér és víz folyt. Mielőtt megszólalt volna a kakas, Péter háromszor tagadta meg Urát egy szolgálólány előtt, de utána bűnbánatot tartott s keservesen sírt.
Bizonyságot teszel-e Jézusról, ha kell, szóval vagy cselekedettel? Félsz-e az emberektől? Gondolj az Úr szavaira: „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt.” (Mt 10,32–33) Boldog az az ember, aki Jézus Krisztusba, a Kősziklába veti bizodalmát.