Ez a kép egy alázatos és bűnbánó ember szívének állapotát ábrázolja. Visszaemlékezik a korábban elkövetett borzalmas és súlyos bűnök sokaságára, melyek eltörléséért Jézus meghalt a kereszten. Mikor meglátja a leleplezett keresztet, megtörik az amúgy is összezúzott szív, bűnbánatot tart és elszomorodik. Megjelenik előtte az Isten nagy szeretete, mely a Jézus Krisztusban lett nyilvánvalóvá. Ez a szeretet a szívébe hatol és megvilágosodik előtte, hogy Jézus Krisztus, az Isten Fia azért jött, hogy eltörölje bűnét, miután vállalta, hogy meghal helyette az átokfán. Az a tény, hogy Urunkat megostorozták, töviskoronát tettek a fejére, kezét-lábát átszegezték és bűneinkért meghalt a kereszten, mélyen elszomorítja a töredelmes bűnöst. Mikor az Isten igéjét olvassa, mintegy tükörben meglátja önmagát és fokozatosan tudatára ébred annak, mily messze távolodott az Istentől és mily sokszor vétett parancsolata ellen. Ezek hatására mélyen megalázkodott, összetört, s mikor kitárja szívét Isten előtt, megjelenik előtte Jézus. Amikor megvilágosodik előtte, hogy „Jézus Krisztusnak, az Ő Fiának vére megtisztít minket minden bűneinktől” (1Jn 1,7), betölti szívét az Isten szeretete és békessége. „Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti.” (Zsolt 34,19) Továbbá azt mondja Isten igéje: „Mert én arra tekintek, aki elesett és megtört szívű, és aki igéimet tiszteli.” (Ézs 66,2b) A Szentlélek halkan ismételgeti előtte Jézus szavat: Fiam, eredj el békességgel, a te bűneid megboszáttattak. A keresztre tekintve Jézus hulló vérét látja és elhiszi, hogy az személy szerint őérette ontatott ki. Bűnterhe mindinkább könnyebbül. Elhiszi, hogy Jézus a mi bűneinkért sebesíttetett meg és a mi vétkeinkért rontatott meg, s betegségeinket Ő viselte. Az Úr mindnyájunk vétkét Őreá vetette. (Ézs 53) Szívét betölti a Lélek világossága, mely vaksötét és sennyes volt. „Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok, ha vörösek is, mint a bíbor, fehérekké lehettek, mint a gyapjú.” (Ézs 1,18) „Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy Isten gyermekei vagyunk.” (Róm 8,16) Megbizonyosodott afelől, hogy akik hisznek Őbenne, nem vesznek el, hanem elnyerik az örök életet. (Jn 3,16) Mert „Őbenne van – az Ő vére által – a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelmének gazdagsága szerint…” (Ef 1,7) A bűnös vágyak helyett egyre égetőbben lép fel az a kívánság, hogy Istennel éljen és Őt szolgálj, Őt, Aki előbb szeretett minket. (1Jn 4,19) A világ szeretete helyett csak Istent és az Ő ügyét szereti. (1Jn 2,15)
Az állatok (a bűnök megtestesítői, jelképei) ezen a képen az ember szívén kívül helyezkednek el. A Sátán nem könnyen és nem szívesen távozik eddig bitorolt szálláshelyéről (tanyájáról), és abban a reményben tekintget vissza, hogy alkalomadtán újból beköltözhessen. Azért figyelmeztet Jézus Krisztus, hogy vigyázzunk és imádkozzunk (Mt 26,41), áljunk ellene az ördögnek, hogy távozásra, futásra kényszerítsük. (Jk 4,7)