1. A bűnös ember szíve

Ez a kép egy olyan ember szívét ábrázolja, akit a Biblia „bűnös”-nek nevez, vagyis olyan szívét, mely a világ szellemének, a test kívánságainak és vágyainak uralma alatt áll. Ebben az állapotában így néz ki az ember szíve, ilyennek látja a jó Isten. A zavaros szemek az iszákosság kifejezői, amint erről a Példabeszédek könyvében is olvashatunk: „Kinek jaj? Kinek fáj? Kivel veszekednek? Kinek van gondja? Kit vernek véresre hiába? Kinek zavaros a szeme? Azoknak, akik bor mellett mulatnak, és a fűszeres bort kóstolgatni járnak. Ne nézd a bort, hogyan vöröslik, hogyan gyöngyözik a pohárban. Bizony simán lecsúszik az! De végül megcsíp, mint a kígyó, megmar, mint a vipera. Szemed zavaros dolgokat lát, te magad pedig összevissza beszélsz.” (Péld 23,29–33)

Az első képen egy különböző állatoktól nyüzsgő emberszívet látsz. Mindegyik egy-egy bűnfajtát jelképez, miután a szív a bűn tanyája és székhelye. Jeremiás próféta szája által így szól az Úr: „Csalárdabb a szív mindennél és gonosz az: kicsoda ismerhetné azt?” (Jer 17,9) Jézus igazolja a próféta előbb idézett állítását, amikor ezt mondja: „A szívből származik ugyanis minden rossz gondolat, paráznaság, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, hamisság, kicsapongás, irigység, káromkodás, kevélység, léhaság. Mindez a gonoszság belülről ered és tisztátalanná teszi az embert.” (Mk 7,21–23)

A páva

Szépségét mindenki megcsodálja. Képsorozatunkban az önhittség és a gőg kifejezője. Lucifer, aki a fény hordozója volt és Isten angyala, felfuvalkodott gőgjében lebukott és az Isten ellensége, vagyis ördög lett. (Ézs 14,9–17; Ez 28,12–17) A gőg a pokol mélyéről származik és megnyilvánulását tekintve igen sokrétű. Az emberek egy része büszke arra, hogy gazdag, jólnevelt, tanult, vagy hogy a legújabb divat szerint öltözködik, melyben szemérmetlenül mutogathatja mezítelenségét. Mások ékszerekkel és egyebekkel cicomázzák agyon magukat – lásd Ézs 3,16–24. Vannak, akik őseikkel, családfájukkal, nemzeti hovatartozásukkal, műveltségükkel, sporteredményeikkel stb. büszkélkednek, de elfelejtik, vagy eszükbe sem jut, amit az 1Pt 5,5 versben mond az Ige: „… mert Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.” Isten gyűlöli a kevélységet és a felfuvalkodást (lásd Péld 8,13). „Az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság.” (Péld 16,18)

A kos

Kellemetlen szagú, pajzán állat. A fajtalankodás, paráznaság és a házasságtörés kifejezője. Modern korunkban nagyon elhatalmasodtak ezek a bűnök. A modern világ szelleme nemcsak az egyedülálló egyéneket ragadta magával, hanem behatol a hívő családokba, az iskolákba és a diákság köreibe is. A romlás magvetését igen találó módszerekkel, ördögi raffinériával és szemérmetlenül végzik a filmek, a színházak, kabarék, a pornográf irodalom stb. eszközeinek igénybevételével. Amit Isten „bűnnek” ítél, azt korunk embere „modern erkölcsnek” nevezi. A fiatal nemzedék egész életükre a filmekből és regényekből veszik át példaképeiket s ennek következménye a romlás a sok szenvedés, a kétségbeesés, a megszégyenülés és legjobb esetben a töredelem. A mai nemzedék hősei, hősnői, eszményképei az erkölcstelen és kicsapongó életet folytató színészek, színésznők. A tánctermek pedig az erkölcstelenség melegágyai szoktak lenni. Nem a lelkileg tiszta hősöket tekintik példaképüknek /a bibliai József – lásd 1Móz 39/. Sőt, a civilizáltnak nevezett társadalmunk a legvadabb zulukafferektől tanulhatna morált, mert azok nem tűrik meg maguk között a házasságtörőket, hanem megölik őket; ezek vádolni fognak bennünket az ítélet napján. Isten nagyon komolyan óv attól, hogy az erkölcstelenséggel, a fajtalankodással ne kacérkodjunk, és határozottan figyelmeztet, hogy kerüljük ezeket. „Vagy nem tudjátok, hogy aki parázna nővel egyesül, egy testté lesz vele? … Aki pedig az Úrral egyesül, egy lélek ővele. Kerüljétek a paráznaságot! Minden más bűn, amit elkövet az ember, kívül van a testén, de aki paráználkodik, a saját teste ellen vétkezik. Vagy nem tudjátok, hogy testetek a bennetek levő Szentlélek temploma, Akit Istentől kaptatok, és ezért nem a magatokéi vagytok? (1Kor 6,16–19) „Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten. Mert az Isten temploma szent, ezek vagytok ti.” (1Kor 3,17)

A disznó

Képeinken az iszákosságot és a dőzsölést jelképezi. Szennyes állat; mindent felfal, ami útjába kerül, akár tiszta, akár tisztátalan. Így tesz a bűnös szív. Mindent bevesz, ami tisztátalan. Lehet az rosszirányú befolyás, csábító ajánlat, gonosz gondolat, pornográf irodalom, szemérmetlen képek vagy bármi egyéb. Beszennyezi az ember testét tisztátalan ételekkel, undorító szokásokkal és szenvedélyekkel, holott testünk eredeti rendeltetése szerint az Isten temploma. Többek között a dohányzás is úgy elhatalmasodott az emberiség körében, mint még soha. Csak az Isten hatalma szabadíthatja meg az ördögtől meggyötört lelkeket. Megtért, hívő emberek sohase tennék például azt, hogy istentisztelet közben rágyújtsanak, mert meggyőződésük szerint ez Isten házának meggyalázását jelentené. Mások ugyanakkor saját testüket gátlástalanul beszennyezik, holott az az Isten temploma. „Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik? Ha valaki Isten templomát beszennyezi, azt elpusztítja Isten…” (1Kor 3,16–17) (lásd még: 1Kor 6,18–19)

Isten szemében a falánkság is utálatos. Nyilván azért táplálkozunk, hogy fenntartsuk testi életünket, de nem azért élünk, hogy együnk. Éhségünket természetes ételekkel is kielégíthetjük. A telhetetlenség folyton ezt kiáltja: „Még többet, még többet adjatok! Adjatok!” A sóvárgó ember mindig elégedetlen, nem telik be soha. Az ószövetségi időben agyonkövezték a dorbézoló (dobzódó) és iszákos fiúkat (lásd 5Móz 21,18–21). „Mert a részeges és dobzódó szegény lesz, és rongyba öltöztet az alvás.” (Péld 23,21) „… aki a dőzsölőkkel tart, szégyent hoz apjára.” (Péld 28,7) Emlékezzél a dobzódó gazdag emberre, aki szenvedélyeinek rabja volt. Végül ő is meghalt, s amikor fölemelte szemét, a pokolban találta magát, borzalmas kínok között gyötrődött. (lásd Lk 16,23) Úgy gondolom, nem szükséges beszélnünk arról, milyen nyomort idéz elő az iszákosság. Ez nagyon komoly valóság, különösen napjainkban. Nem lehet csak úgy elsiklani felette. Isten világosan mondja az Igében, hogy egyetlen iszákos sem örökölheti az Isten országát. A tömény italok készítői és forgalombahozói is vétkesek, mert Isten azt mondja: „Jaj azoknak, akik hősök a borivásban és tehetségesek a szeszesital keverésében!” (Ézs 5,22) „Jaj annak, aki leitatja embertársát, mérget kever italába, és lerészegíti…” (Hab 2,15) „Van citera, lant, dob, fuvola s bor lakomáidon, de az Úr tetteire nem tekintenek és kezének alkotásait nem látják.” (Ézs 5,12) „Ne ámítsátok magatokat: sem parázna, sem bálványimádó, sem házasságtörő, sem kéjelgő, sem fajtalan, sem tolvaj, sem kapzsi, sem részeges … nem részesül Isten országában.” (1Kor 6,9–10)

A Galatákhoz ír levél 5. részében felsorolja az apostol a bűnös test cselekedeteit, melyek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, fajtalanság, bálványimádás, elleségeskedéssek, versengések, gyűlölködések, harag, veszekedések, szakadás, pártoskodás, irigykedés, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás s ezekhez hasonlók. „Ne részegedjetek meg bortól, amelyben pusztulás van, hanem teljetek meg Lélekkel.” (Ef 5,18)

Jézus hív: „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék!” (Jn 7,37) „Ó, ti szomjazók, jöjjetek vízért, még ha nincs is ezüstötök. Jöjjetek, vegyetek, de nem ezüstért és nem fizetségért…” (Ézs 55,1). „De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.” (Jn 4,14)

A teknősbéka

A lustaságot jelképezi. Az olyan embert, aki nap mint nap halogatja tennivalóit. Jelképezi a varázslást és babonaságot is. A hitetlenség is babonaság. „A restet megöli vágyakozása, mert a két keze nem akar dolgozni; egész nap csak vágyakozik…” (Péld 21,25–26) Az emberi természet igen közömbös és rest az Isten dolgainak elfogadására, megszerzésére. Jézus azt mondja: „Igyekezzetek bemenni a szoros kapun!” (Lk 13,24) „Keressetek és találtok!” (Lk 11,9) Lelkünk üdvössége szempontjából a restség igen veszélyes, mert romlásba, kárhozatba juttat. Akadályoz az imádságban. Isten titkainak felismerésében és Isten bőséges ígéreteinek elnyerésében. Teljesen tönkretesz. Ha Isten szól hozzád, ha sürget, hogy ma add át a szívedet, akkor az ördög azt mondja: „Ráérsz erre holnap is, vagy egy alkalmasabb napon” – melyet jóllehet meg sem érsz. Végül meghalsz anélkül, hogy elfogadtad volna Jézus Krisztust. Isten azt mondja: „Ma, ha az Ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket…!” (Zsid 3,7–8) De sokan elkárhoztak, mert a Jézus Krisztusban való üdvösség elnyerését egy szerintük kedvezőbb időpontra halasztották, de az a nap nem virradt fel reájuk. A „holnappal” nem te rendelkezel.

A teknősbéka pajzsát sok varázsló eszközként használja bűvészmutatványaihoz. Képeinken a varázslás bűnére utal, mert ha nem az élő Istenbe vetjük bizalmunkat, hanem hiszünk a varázslásban, jövendőmondásban, vétünk ellene. A Szentírás arra tanít, hogy az élő Istent hívjuk segítségül a kísértésekben, a betegségek és a nyomorúság idején, s ne a vak véletlenre bízzuk magunkat. „Az Úr irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik Neki.” (Zsolt 37,23) „Mert nem keletről, nem nyugatról, nem is a puszta felől jön a fölmagasztalás, hanem Isten fog ítélni: egyiket megalázza, másikat fölmagasztalja.” (Zsolt 75,7–8) Izráel fiai pontosan meghatározott utasítást, illetve parancsot kaptak Istentől, mely így szólt: „Ne legyen olyan nálad, aki a fiát vagy a leányát áldozatul elégeti, ne legyen jós, se varázslást űző, jelmagyarázó vagy igéző! Ne legyen átokmondó, se szellemidéző, se jövendőmondó, se halottaktól tudakozódó! Mert utálatos az Úr előtt mindaz, aki ilyet cselekszik: éppen ezek miatt az utálatos dolgok miatt űzi ki előled ezeket a népeket Istened, az Úr.” (5Móz 18,10–12) „Kívül maradnak az ebek, a varázslók és a paráznák, a gyilkosok és a bálványimádók és mindenki, aki szereti és cselekszi a hazugságot.” (Jel 22,15) „Ne forduljatok halottidézőkhöz, és ne tudakozódjatok jövendőmondóknál, mert tisztátalanokká teszitek magatokat velük. Én, az Úr vagyok a ti Istenetek!” (3Móz 19,31) „Ha majd azt mondják nektek, hogy forduljatok a halottidézőkhöz és a jövendőmondókhoz, akik suttognak és mormolnak, ezt feleljétek: Nem Istenéhez kell fordulnia a népnek? A holtakhoz kell fordulni az Élő helyett? A törvényre és intelemre figyeljetek! Hiszen ők olyan dolgokról beszélnek, amelyeknek nincs jövője.” (Ézs 8,19–20)

Miközben olvasod e füzetecskét, Isten szól hozzád és arra kér, hogy tarts bűnbánatot s térj meg gonosz utaidról. Ugyanakkor a szívedben élősködő teknősbéka szelleme arra ösztönöz, hogy halaszd el a döntést, ne kövesd Krisztust és kétségeskedéssel tölt el. Így okoskodsz: „Mit szólnak majd hozzátartozóim, barátaim, a környezetem, ha megtérek? Mi történik, ha nem járok táncolni és nem veszek részt a világi szórakozásokon?” Sajnos, te csak azt látod, amit el kell hagynod, amiről lemondasz, ha szívedet Jézusnak adod, de nem veszed észre a kifogyhatatlan gazdagságot, a csodálatos békességet, öröme kimondhatatlan dicsőségét, az örök életet, melyek betöltik a szívedet, ha Őt követed. Az emberektől való félelem és a haláltól való rettegés a Sátán szolgájává süllyeszt. De megjelent a Krisztus, hogy megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem és rettegés miatt egész életükben rabok voltak. De vigyázz, mert az a szellem, mely az Istennel kötendő szövetségnek napról-napra való elodázására ösztönöz, végül úgy megkeményíti a szívedet, amilyen kemény a teknősbéka pajzsa.

A leopárd (párduc)

A leopárd vad és kegyetlen állat. Az ember szívét is elönti a harag, a gyűlölet hulláma, vagy rossz hangulat hatása alá kerül, s ezek a kedélyhullámzások nemegyszer erőszakos cselekedetre késztetik. Indulataidat, rossz hangulatodat leküzdheted ugyan ideig-óráig, míg egyszer robbanásszerűen ki nem tör belőled. A jobb részt választod, ha beismered ezt a tulajdonságodat és kéred Jézust, hogy szabadítson meg az ördögi indulatoktól és a haragtól. „Tégy le a haragról, hagyd a heveskedést, ne légy indulatos, mert az csak rosszra visz!” (Zsolt 37,8) „Kegyetlen indulat a túláradó harag, de ki állhat meg a féltékenységgel szemben?” (Péld 27,4) „most azonban vessétek el magatoktól mindezt: a haragot, az indulatot, a gonoszságot, az istenkáromlást és szátokból a gyalázatos beszédet.” (Kol 3,8)

Sok ember úgy csillapítja haragját, felindulását, hogy ivásnak adja magát, dohányzik vagy kábítószerekhez folyamodik. De „kígyóméreg az ő boruk” és minden egyéb csillapító szerük, „viperák kegyetlen mérge” (5Móz 32,33). Van, aki bosszút áll embertársán. A bűnös szív számára édes a bosszú, de az Úr azt mondja: „Enyém a bosszúállás.” (Róm 12,19) Az Úr Jézus viszont arra tanít, hogy: „Szeressed felebarátodat, mint önmagadat!” (Mt 22,39) „Szeressétek ellenségeiteket!” (Mt 5,44) Isten megbocsátja bűneinket – mert ezt megígérte – ha mi is megbocsátunk az ellenünk vétőknek. (Mt 6,14) A felettéb való bánkódás és érzékenykedés is elválaszt Istentől. A viszálykodás és a heveskedés a gonosz szívből származik, de ha békességre törekszünk és elfogadjuk a Jézus békességét, megajándékoz vele örökre. Isten megszabadít a haragtól.

A kígyó

A kígyó megkísértette Évát a paradicsomban. Megzavarta az Istennel való kapcsolatukat és az összhangot. A féltékenység ösztönözte a sátánt, a bukott angyalt, hogy megkísértse az első emberpárt, mert látta, hogy tökéletes összhangban élnek. A féltékenység késztette arra, hogy feldúlja a köztük és Isten között fennálló harmonikus, csodálatosan szép életet. Sajnos, ez sikerült neki. Ilyen természetű féltékenység és ugyanaz az indulat uralja sok ember szívét is. Gondosz gondolatokat táplál a szívekben, feldúlja mások boldogságát, sőt gyilkosságra képes. Feldúlt, tönkrement házaséletek százezrei bizonyítják ezt nap mint nap. Behatol az üzleti és a társadalmi élet területére is, s az itt megnyilvánuló gyűlölségnek, szenvedésnek is a féltékenység az okozója. Szomorú, de Isten országának építői is reagálnak az ilyen kísértésekre, különösen a prédikátorok és a lelkészek, de jól vigyázzanak, legyenek éberek és bölcsek, nehogy a féltékenység ördögi szelleme beárnyékolja szolgálatukat és az életüket, ha netán előfordulna, hogy Isten egyik-másik szolgatársukat nagyobb feladattal bízza meg, vagy nagyobb eredményt mutatnak fel.

A béka

A béka földdel táplálkozik. Képeinken a pénz szerelmét és az irigységet jelképezi, miután „minden rossznak gyökere a pénz szerelme”. A fösvény nem segíti szegény és elesett embertársait, hanem arra törekszik, hogy minden eszközzel világi gazdagsághoz jusson, amit a moly és a rozsda megemészt. Jézus maga mondja: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincset a földön, ahol a rozsda és a moly megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, mert ahol van a ti kincsetek, ott van a szívetek is.” (Mt 6,19.21) Ákánt és nemzetségét azért kövezték agyon, mert aranyat, ezüstöt, drágaköveket és szép ruhákat loptak az Úrnak szentelt zsákmányból. Iskáriótes Júdás felakasztotta magát, mert pénzsóvárgása árulóvá tette. Az arany és az ezüst egyébként nem ártalmas eszközök, de igen veszélyes lehet az ember szívének tisztasága szempontjából, ha pénzsóvárgássá fajul. Sok ezren tették tönkre a saját, valamint hozzátartozóik életét azzal, hogy a meggazdagodás vágyától hajtva nagy összegeket kockáztattak a játékbarlangokban, ló- vagy ügetőversenyen stb., és végül elvesztették, és bekövetkezett az összeomlás. A fáradság, munka nélkül való pénzszerzés vágya nem egy esetben végződött gyilkossággal vagy öngyilkossággal. A pénzsóvárgás, a fösvénység egyik kísérő jelensége a becsvágy, a hatalomvágy, pl. politikai hatalomra való törekvés, hogy uralkodhasson. Mások a pénzeszközök felett való hatalomra törekszenek, közben elnyomják a szegényeket. Hatalomra törekszik még az egyház keretein belül is, s ezen az úton nem az Istenért, hanem magáért az egyházért buzgólkodik. Akik ezt cselekszik, természetesen lenézik és megvetik azokat a „szenteket”, akik hűségesen követik Krisztust, ha nem tartoznak egyházukhoz (lásd Márk 9,38–40). Jézus azt mondja: „Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg.” (Lk 12,15) Nézzük a gazdag emberről szóló példázatot: „…Egy gazdag embernek bőségesen termett a földje. Azért magában okoskodék, mondván: Mit cselekedjem? Mert nincs hová takarnom az én termésemet. És monda: Ezt cselekszem: Az én csűreimet lerontom, és nagyobbakat építek, és azokba takarom minden gabonámat és az én javaimat. És ezt mondom az én lelkemnek: Én lelkem, sok javaid vannak sok esztendőre eltéve, tedd magadat kényelembe, egyél, igyál, gyönyörködjél! Monda pedig néki az Isten: Bolond, ez éjjel elkérik a te lelkedet tetőled, amiket pedig készítettél, kiéi lesznek? Így van dolga annak, aki kincset takar magának, és nem az Istenben gazdag.” (Lk 12,16–21) „Mert mit használ az embernek, ha megnyeri az egész világot és elveszti lelkét?” (Mk 8,36) Jézus azt mondja: „Ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok… Nem több-e az élet a tápláléknál…? Ilyesmikért a pogányok törik magukat; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. Keressétek először Isten országát és az Ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek.” (Mt 6,25.32–33) „Mert ahol a ti kincsetek, ott van a szívetek is.” (Lk 12,34)

A Sátán

A Sátán a hazugság atyja. Képeinken a bűnök egyetemességének okozóját és előidézőjét jelképezi. Ő uralja a bűnös szívet. Jézus azt mondja: „Ti atyátoktól, az ördögtől valók vagytok, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug, és a hazugság atyja.” (Jn 8,44) Az ún. „ártatlan” vagy kényszerhazugság éppolyan bűn, mint a durva hazugság. Vannak mondott, leírt vagy megcselekedett hazugságok. A képmutató ember is hazug, mert másnak tetteti magát, mint ami valójában. Isten nem hazudik. „Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van Vele, és a sötétségben járunk, akkor hazudunk, és nem cselekedjük az igazságot.” (1Jn 1,6) „Kívül maradnak az ebek, a varázslók és a paráznák, a gyilkosok és a bálványimádók és mindenki, aki szereti és cselekszi a hazugságot.” (Jel 22,15) „Hat dolgot gyűlöl az Úr, sőt hét dolog utálatos Előtte: a nagyravágyó szemek, a hazug nyelv, az ártatlan vért ontó kezek, a gonosz terveket koholó szív, a rosszra sietve futó lábak, a hazugságot beszélő hamis tanú és a testvérek közt viszályt szító ember. (Péld 6,16–19)

Isten szeme

Isten szeme mindent lát, azt is, ami a szívben van. Lángszemét nem kerüli el semmi. Látja titkos gondolatainkat és szívünk minden szándékát. (Képeinken az ember szemét is jelképezi.)

Az apró tüzes nyelvek

Az apró tüzes nyelvek a szív körül Isten szeretetét jelképezik. Jóllehet Isten gyűlöli a bűnt, de a bűnöst szereti és nem akarja halálát, hanem hogy megtérjen és éljen. Jézus azért jött, hogy megmentse a bűnösöket. Öröm van a mennyben, ha egy bűnös megtér. A kis tüzes nyelvek Jézus bűnöket megtisztító véréről is beszélnek. „Íme az Istennek Báránya, aki elveszi a világ bűnét!” (Jn 1,29)

Az angyalok

Az angyalok Isten igéjének követei. Isten beszélni szeretne a bűn terhe alatt roskadozó emberrel, hogy megalázkodjon, bűnbánatot tartson és szívébe költözhessen az Ő világossága és szeretete.

A galamb

A galamb a Szentlelket, az Igazság Lelkét jelképezi. A Lélek meggyőzi az embert bűnös állapota felől, segít megmenteni az igazságszolgáltatás és az ítélet következményeitől. Képünkön kívül helyezkedik el, mert nem lakhat olyan szívben, ahol a bűn uralkodik.

Ha saját szíved állapotát tükrözné ez a kép, kiálts az Úrhoz! Tárd ki Előtte szívedet, hogy behatolhasson Igéjének világossága. Higgy az Úr Jézus Krisztusban és megmenekülsz. Az Úr segít és megment. Megígérte, hogy új szívet ad, és amaz új lelket önti beléd.